Külső linkek, általánosan, a WoW-ról

Régebben volt egy írásom, és egy topicom erről, még a régi website-on ( authentikáció szükséges )
Az eredeti itt tekinthető meg, de ide is áthoztam.

Íme:


Nem találtam még topicot ennek, tegnap erről az írásról beszéltem:
http://www.paragon.fi/blogs/rng-not-excuse
Paragonos gyerek írása az RND-ről, ill. nem is teljesen a randomról, mint olyanról ( sokmindent értünk véletlenszerűség alatt, akár csak az egyes proccoló dolgokat, amelyek +DPS-t jelentenek, egészen az encounter alatti véletlenszerű bizbaszokat ), sokkal inkább arról, hogy sok esetben feljön a 'Baszki, ez kivédhetetlen kombó volt, nem az én hibám, hogy meghaltam, ez egy fos boss, stb., stb.'.
Érdekes írás egyébként, tartalmaz igazságokat.

UPDATE: Casenak megígértem, hogy lefordítom, íme a fordítás. Sok helyen inkább a dallamra figyeltem, mintsem a szövegre, de úgy gondolom, hogy a lényeg, amire az illető rá kívánt mutatni, átjött, ami célom volt a fordítás folyamán. Lentebb olvasható.


Bő lére eresztem mondandómat, mert minden egyes alkalommal, amikor azt látom, hogy vki azt mondja, hogy nem volt szerencséje ( vagy az RND-t emlegeti ) felbasz. Valószínűleg az összes raider hallotta már a a ’nem volt szerencsém, lófaszt se tudtam csinálni ellene’ joker kifogást jópárszor egy raid alatt, és azt kell mondanom, hogy csaknem az összes esetben, amikor valaki a balszerencsét okolja, és jelöli meg wipe-faktorként, egy kibaszott idióta. A lényeg – utálom, amikor vki a szerencsét hibáztatja. Ami elbaszódhat, az elkúródik, ez tény, de azzal a magatartással igenis kezdeni kell valamit, mikor belekerül a szar a ventillátorba, hogy az emberek azt mondják: ’Bazdmeg! Ennek nem szabadott volna megtörténnie! Hogy a rákba kellett volna ezt túlélni? Ki lehet ezt védeni egyáltalán?’
Jó példa a nerf előtti Alakir 25ös HC phase 1, ami a legdurvább skill-check dolog volt ebben a tierben. Olyan effektek szerepeltek a harcban, amelyekre nem volt 100%-ig pontos időzítés. Alakir Electrocutet castolhatott a tankra, amikor épp Wind Burstot kellett volna neki ( a timer szerint ), tönkrebaszva a raid terveit. Együtt kellett élned a randommal – a tanknak forgatnia kellett a bosst, ami abban a pillanatban idézte a tornádókat, amelyek így máshol jelentek meg, mint fél perccel korábban, amivel egyidőben lightning strike némi wind bursttel fűszerezve is beköszönt. És ez csak hab a tortán – ha ez még nem is történik így, mindeközben a fél platform használhatatlan és minden egyes raidtagnak azon kell filóznia, hogy az Ő és a többiek pozíciója miként is viszonyul egymáshoz az adott pillanatban, hogy ne végezzen ki másokat a következő másodpercben.
Egyszóval, az egész egy kibebaszott rémálom. Napokig wipeoltunk ezen a részen mindenféle előrejutás nélkül. Pull után 3 ember fixen meghalt 30 secen belül. Nagynéha átjutottunk P2-be úgy, hogy csak tucatnyi halottunk volt. És mást se csináltunk, csak ezt gyakoroltuk napokon át. A többi guild még csak nem is próbálgatta ezt a ’RND szarfos bosst’ ( egy idézet az egyik world top10 guild raid leaderjétől ).
És egyszer csak egyik pillanatról a másikra minden passzolt. A pullok 80%-ában átjutottunk P2-be és immár minden kontrollálva volt ( nem volt túl sok halott, stb. ). Az emberek könnyűszerrel túlélték azt, ami egy nappal korábban megölte őket. Olyan dolgokat, amelyeket a legtöbben ’pech’-nek tituláltak volna ( ’rossz szerencse’ ), ’rossz’ időzítése a tornádóknak, lighting strikeoknak és wind burstnek. Azt gondolnád, hogy ez csak azért volt, mert addig nem volt szerencsénk, majd hírtelen minden klappolni kezdett és beütött a mákszéria? Fenéket. Megtanultuk kezelni a dolgokat, úgy játszani, hogy elkerüljük azon helyzeteket, amelyek fixen túlélhetetlen szituációkhoz vezettek volna.
Az egyik kedvenc példám ICC-ben volt, ahol Prof Putrinál mindkét goo téged jelölt meg ( egyszerre kellett volna elfutnod + nem tudtál mozdulni ), és úgy érezted, hogy ez egyszerű balszerencse és nem tudsz vele mit kezdeni. A illető meghalt, mert a raid nem teljesített megfelelően. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy valaki nem használta a guardian spiritet / pain suppressiont / sacrifiset / bármit, amivel segíthetett volna. Ha mindegyik ilyet felhasználták már, akkor mi van? Ezért van combat resed. A raid túl tudja ezen dolgokat élni, ha jól játszanak. De miután a CR-eket elhasználtad olyan emberekre, akik ostoba, elkerülhető dolgokban haltak meg, majd előáll a fentebbi helyzet, és wipeoltok emiatt, a legtöbbekben mégis a ’rossz szerencse’ gondolat merül fel. Nem látták, hogy a nem kielégítő játék vezetett ide, az, hogy felhasználták a CR-t. Csak az volt a szemük előtt, hogy mi történt, az előzményeket, hogy mi is vezetett ide, nem látták.
Tisztázzuk: a pech, mint olyan, igenis létezik. De csak és kizárólag nem azért wipeolsz, mert nincs szerencséd – azért wipeolsz, mert nem tudod kezelni. Tisztában vagyok vele, hogy nem egy átlagos raider vagyok és a raid, amiben játszom, tele van kiemelkedően jó játékosokkal. De amire rá kívánok mutatni, hogy nem lehet csak az RND-t okolni. Tanuld meg elkerülni azokat a dolgokat, amelyek ilyen szituációkhoz vezetnek.
Mi arra ösztönözzük a játékosainkat, hogy mutassák meg, mondják el, hogyan is sikerült elkerülniük a dolgokat s ezzel magunk felé billenteni a mérleget az adott fightban, amikor valami váratlan történt és a raid végül túlélte. Elég általános, olyasmit hallani, hogy: ’Láttad, mit csináltam? Elég beteg, de működik, kurva vagány!’ vagy ’Láttad, hogy mentettem meg a raidet a wipetól ott, ahol Te felsültél ( és ahol a legtöbb ember azt mondaná, hogy ’pechem volt ezzel a kivédhetetlen kombóval’ ), egyszerűen csak azért, mert én jobb vagyok, mint Te??’ a TeamSpeakunkön. A megváltozott helyzetekre való jó reagálás olyan tulajdonság, ami egy jó játékost kiválóvá emel, és olyan, amit egy guild vagy raid vezetőjének bátorítania kell.
Természetesen nagynéha vannak olyan dolgok, amikor bármennyire is tökéletesen is játszol, nem tudsz elkerülni. Ezek a helyzetek azonban nagyon – nagyon ritkák, és ilyenkor nem tudsz mást tenni, mintsem megvonod a vállad, de ami fontos – veled van a hiba, ha ezek a helyzetek heti néhány alkalomnál többször fordulnak elő.

Az igazi apropó a topic újraélesztéséről a következő link: Meanwhile in South Korea

Teljes terjedelmében nem fordítom le a cikket, főleg azért nem, mivel ez is már egy fordítás angolra.
A linken szereplő topicban egy ember leírja, hogy mit olvasott s adja ki a nagyérdeműnek a következő történetet:

Adva van a nagy, koreiai ( helyesebben dél koreai ) WoW, az ott játszó játékosok, az ottani környezet. Én magam nem látok bele, hogy mennyiben is más ott játszani, mint itt - lehet hallani, hogy a távol-keleten rövidebb resetek vannak, visszatért a 25ös és a 10es raidek különbözősége, azt, hogy ott nem csak egy szórakozási forma, hanem adott esetben társadalmi presztizs is, ha valaki sikeres egy játékban ( esetünkben a WoW-ban ).

Sok más érdekesség is van arrafelé, nemcsak a játékon kívül, hanem magában a játékban is - a PUGok pl. úgy szerveződnek, hogy a 'szokásos' GDKP módon lehet itemeket venni, ellenben a végén csak azok kapnak pénzt, akik megütöttek egy bizonyos mércét a raideken, ezzel is szűrve a játékosokat.
Emiatt is, a serverek társadalma ( mármint azok, akik járnak ilyen runokra ) jól ismerik egymást - tudják, hogy kik a jobb játékosok, tudják, hogy kik szoktak itemeket venni, kiket érdemes elkerülni.
Sokkal nagyobb a játékosok közötti interakció ( több a PUG, több a sikeres PUG ), mint pl. az Arathoron is, főleg a rövidebb reseteknek is köszönhetően.

Ebben a környezetben játszódik tehát a történet, amelyhez rengeteg hozzászólás érkezett az eredeti fórumon, s mivel engem is elgondolkodtatott, úgy láttam jónak, hogy megosszam Veletek is ezt, hátha elkerülte a figyelmeteket, s adott esetben ad gondolkodnivalót is a raidmentes estékre.

A topic indítója, s a történek mesélője egy GM, aki szokásos PUG raidjét szervezte, s a jelentkezők szépen sorban írogattak rá, s Ő invelgette őket, annak rendje és módja szerint, miután megrostálta őket. Ráírt egy DPS warrior is, miszerint itt van Ő is, van 496os ilvl-e, és szívesen menne.

Utóbbi hírhedt volt a szerveren ( az 'outcast' kifejezést használta eredetiben az illető, amely nyers fordításban kitaszítottat is jelent ), mivel akinek tapasztalata volt Vele, elmondta, hogy az emberke nem tud DPS-elni, a tankok alatt van rendszeresen DPS-ben, nem ért hozzá, nem tudja, hogy mit kell csinálni, stb., stb.

Mivel a raid szervezőjének is volt már korábbi tapasztalata az emberrel, ezért tudta, hogy a dolog igaz - s mivel a server (PUG-oló) közössége ismerte egymást, ezért mindenki más is ismerte az illetőt. Elutasította, s a raid végül nem jött össze - de úgy alakult, hogy utána beszédbe elegyedtek.

Az illető elmondta, hogy tudja, hogy nem ért a classához, de hiába próbált javulni, falakba ütközött; saját guild társai sem segítettek Neki ( bénának tartották, s már azt is cikinek érezték, hogy foglalkozzanak Vele ), s hiába olvasott utána, nem értette még az alap kifejezéseket sem. A reforge borzalmas volt, stamina gemeket használt és hasonló.
A topic szerzője leírta, hogy miután beszélgettek (az ottani) TS-en, s próbált Neki magyarázni, az emberke folyamatosan spam-elte, hogy ok, most már érti, rendben van, megpróbálja ezt és így tenni.

Amikor a GM áthívta az Ő guildjébe, s ezt a guildben lévők megtudták, határozottan tiltakoztak az ellen, hogy az emberke Velük játszon, az Ő guild nevüket viselje, oly mértékben, hogy kvázi kilépéssel fenyegetőztek. Nem amiatt, mert az illető önző volt, vagy olyan szellemben kommunikált, ami megengedhetetlen volt - csak és kizárólag a tudása alapján ítélték meg.
Miután, több, mint egy órát beszélgetve, segítséget nyújtott az emberkének a topic indítója, s úgy - ahogy rendbeszedték a karaktert, s átbeszélték, hogy mit és hogyan kellene, az illető erősen elgondolkodott, s megszületett a post.

Arról szólt, hogy milyen is a WoW, (az a server ) manapság - mennyiben is változtak a dolgok, s mennyire elitista is lett az a környezet. Mindenki elvárja a legtökéletesebb teljesítményt, s ahelyett, hogy segítene, inkább ráripakodik az illetőre. Pedig mindenki volt kezdő, mikor klikkelgetett az action barra, s azt sem tudta, hogy eszik -e vagy isszák a talentezést.
Egy képet festett a WoW-ról, visszatekintve pár évvel korábbra, mi minden is változott ebben a világban, ahová (talán) szórakozni járnának az emberek(?).

A topicban rengeteg hozzászólás érkezett, nem csak a serveren játszóktól - ismert és ismeretlen arcok egyaránt megszólaltak, s osztották meg gondolataikat a játék és a környezet változásáról az elmúlt időkben. Rengetegszer szokták összehasonlítani az előző kiegészítőket, azok nehézségét, vagy hangulatát szembeállítva az aktuálissal. De ilyen szempontból én még nem olvastam ilyenről.

A legérdekesebb természetesen az a hozzászólás volt, amelyet az említett warrior írt - akit a server közössége gyakorlatilag kiközösít. Leírta, hogy nap mint nap belogol, s ismerőseinek, majdhogynem barátainak tartja azokat, akiket lát - s akik egyöntetűen utálják Őt. Ő mégis ezekkel az emberkékkel gyakrabban játszik, többet 'látja' őket, mint IRL barátait, s ahogy a topic szerzőjének is kifejtette, mikor az említette az ellenérzéseit a guildtársainak, hogy már megszokta, s rendben van, hogy mások így viseltetnek iránta. Bevallottan még egy macro-t se tud megírni, ez volt az első s azóta is egyetlen MMO-ja, s bár próbálkozott jobb lenni, mindhiába - a különféle kifejezéseket nem értette, s mivel elterjedt a rossz megítélése, így még segítséget se adtak neki mások. S Ő mégis belép és játszik, s tán még élvezi is.

Eddig tart maga a történet, azt, hogy happy end lett -e a vége, avagy sem, nem tudom, azt hogy jelenleg az illető hol tart, TOP DPS-é nevelte -e ki Őt valaki, avagy sem, nem tudom, de tán nem is lényeges.

Innentől jönnek a saját gondolatok, az, hogy miért is éreztem említésre méltónak a cikket, bár tény, hogy nem egy klasszikus fordítás lett. Azt se lehet tudni, hogy emiatt más lett -e az a server, vagy azok, akik elolvasták, s átgondolták a leírtakat; egy Magyarország népességű embermennyiség ül le a játék elé rendszeresen, azt hinni, hogy ez eléri a csepp a tengerben szintjét, már túlzott optimizmusra utal.

Számomra több dolog miatt is érdekes volt - már én is több éve ( négy vagy öt, magam sem tudom ) játszom heti több alkalmas rendszerességgel, előtte pedig hébe - hóba pár évig. Emlékszem, hogy két kieggel ezelőtt, Naxxban, hogyan segítettem egy srácnak, aki DPS utolsóként kullogott, rendbetenni a karaktert, tanítottam meg sokfélére, egész addig, míg TOP 3 DPS nem lett; s arra is, hogy manapság én is inkább csak bosszúságot érzek egy - egy rosszabb teljesítményt látva, s nem a segítőkészség jön elő belőlem.

Tudom, hogy mennyire is nehéz tud lenni a játék - amikor a Simcraftot elővettem, rengeteg olyan rövidítéssel találkoztam, amelyet közkeletűen használtak az emberek, s én mégis, azt se tudtam, mit jelent ( pl. a SEP-et, ami Str Equ Point-ot, az erővel egyező értékű értéket mutatja ). Úgy, hogy sok - sok év játék áll a hátam mögött.

Változik a világ, s változunk mi is - s épp mostanában ( magánéleti dolgok miatt is ) gondoltam át én is a játékhoz való kapcsolatomat ( amelyet időről időre meg szoktam tenni egyébként is ). Két évvel ezelőtt egy nagy és hatalmas, magyarhont teljesen átfogó tudásbázist szerettem volna kiépíteni, egyféle magyar EJ-t. Ebből jelenleg ilyen - olyan minőségű és nem annyira részletes leírással rendelkező topic-halmaz állt össze, amely tartalmaz taktikákat s class - leírásokat.
Tudom magamról, hogy mennyire is értek a játékhoz, s egyúttal meg vagyok győződve arról, hogy ez a szint igen magas; miközben azt is tudom, hogy vannak nálamnál jóval ügyesebb emberkék, akiktől lehet tanulni.
Mindeközben hajlamos vagyok türelmetlennek lenni, s ezt a (sokszor képzelt) tudás-szintet állítani mások elé; s elfogadhatatlannak tartani, ha ezt nem ugorja meg. S időnként rácsodálkozni alkalomról alkalomra, mennyire ügyes emberkékkel is van szerencsém együtt raidelni.

Az eredeti topicban voltak, akik elég sarkosan fogalmaztak, olyanokat írva, hogy lám, a segítőkész kiscserkészből, aki szerette a játékot s szerette azt megszerettetni másokkal, egy szociopata felnőtt lett, kinek csak a teljesítmény fontos, s nem számít a mögötte lévő ember; aki kegyetlen és durva.
Szerintem azért nem ennyire sarkos a történet - ha visszaemlékszem, hogy mikor adtam utoljára ( adott esetben vadidegennek ) tanácsot, szerencsére nem kell olyan sokat visszamennem az időben. De tény, hogy másképp állok én is dolgokhoz, sokakkal megtartok egy bizonyos távolságot, azért, hogy kritikusabb tudjak maradni ( vagy csak azért, hogy bunkóbb lehessek? ), s egy - egy helyén ért fricskával sarkalljam jobb teljesítményre.

Mindenkinek mást jelent a cikk, azoknak is, akik öreg motorosok s már a családosok életét élik sok éve - ahogy azok számára is, akik mostanában ismerkedtek meg a játékkal.
A történetnek sok nézőpontja van, s ennyi szócséplés után már mindenki tudott azt hiszem választani egyet.

Hétvégére ad némi gondolkodni valót - s arra választ, hogy jövő héten emiatt másképp indul -e a hét, csak az idő adhatja meg.